A gyermekkor virágos kertjéből
ne akarj kilépni korán,
mert sok szépnek és örömnek vége
ha kilépsz a kert kapuján!
Nézd ezt a tulipánt,hogy szeretik egymást,
vegyünk róluk példát,szeressük így egymást!!
A barátság olyan fonál,
mely ha egyszer elszakad
összekötni ugyan lehet
de a csomó megmarad!
Írok,írok,irdogálok,
még egy tollat összerágok.
Mégsem tudok írni mást
Ne felejtsük el egymást!
Evezz,evezz az élet tengerén
de vigyázz ki ne köss a bánat szigetén.
Legyen erőd tovább evezni és a boldogság szigetén egyszer kikötni!
_______________________________
Ha szívedben sok a bánat, Ne meséld el fűnek, fának! Mindegy ha fáj, ha vérzik, Ne meséld el, hisz úgysem értik!
Sok szép emlékvers díszíti könyvedet, Én itt hátul őrzöm őket, Hogy meg ne szökjenek.
Az életnek tengerében Két örvény van : szív és ész, A kettőnek egyikében A jobb ember könnyen vész, Az ész ezen bajt okozó, Ezt el lehet kerülni, A szív minthogy ragadozó, Könnyű bent elmerülni...
Este, ha lefekszel tárd ki az ablakod, Keresd az égen a szerencsecsillagot! Hogyha megtalltad, mondj egy imát, Kire gondoltál, az is gondol reád!
Az életben legjobb fiatalnak lenni, Mindennek örülni, a vidámnak lenni, Ha sírnod kell, akkor is nevess, Ne gyűlölj senkit, mindig csak szeress!
Légy vidám, mint a tavasz, Szeress forrón, mint a nyár, Szíved legyen gazdag, mint az ősz, De lelked legyen tiszta, mint a tél.
Mit írjak e kicsiny lapra, Mire kérjem szívedet? Arra, hogy míg én szeretlek, Szeress te is engemet!
Ha majd egyszer távol tőlem Rózsák hintik utadat, Gondolj arra szeretettel Ki írta e sorokat.
Szeretni mindig, Szeretni hűn, Szeretni egyet Sohasem bűn.
Mint csendes kis folyamnak csörgedező habja, Éltednek oly vidáman follyanak le napjai. Élted olyan legyen, mint az ibolya, Melynek hervadáskor is szegéy az illata.
Légy szerény, mint az ibolya, Kitartó, mint az örökzölt, Gondos, mint a méhecske, Úgy lesz idővel belőled Aranyos kis menyecske. Két virág van az életben: A rózsa és a nefelejcs. Az egyik tanít, hogy szeress, A másik, hogy ne felejts.
Evezz-evezz az élet tengerén de ki ne köss a bánat - szigetén! Legyen erőd tovább evezni, a Boldogság - szigetén kikötni!
Elég volt egy perc, Hogy megszeresselek, De nem elég egy élet, Hogy elfelejtselek.
Mit írjak e parányi lapra Hogy emlékezz majd rám? Ha nincs nevem szívedbe vésve Ugyis hiába mondanám.
Emlékverset írni bizony nehéz dolog, Mert az ember esze lassan forog. Rágcsálja a ceruzát közbe-közbe morog, Mégsem jutank eszébe a sorok.
Legyen sorsod bár mily mostoha, E pár sort el ne feledd! Ha nyíló virág az élet, A vihar téged is letéphet. Akit szeretni tudsz, csak szeresd És ne sírj, mert nem érdemes.
Lépteidet vezérelje Égi csillag ragyogása, Gyönggyel legyen koszorúzva Boldogságod koronája. Osztozzék a boldogságban Lelked és a szíved is, De ha élsz majd boldogságban, Oda azért kívánom, Gondolj néha reám is!
Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeret kell, S akit szeretünk, azt nem feledjük el.
Ne bántsa lelkedet nagy remények vágya, Mert nem a jólétben van a szívek boldogsága. Örömöt adhat egy kunyhó is eleget, Csak a szív legyen sorsával elégedett.
Kísérje léptedet az égi vezér keze, Ne bántsa szívedet a búnak fellege. S ha mégis utadba bánat gyöngye akad, Tünj, mert bánat után öröm, virág fakad.
E néhány sort írom könyvedbe, Vésd azt jól az emlékezetedbe: Nem az az igazi barátod, ki Emlékkönyvedbe ír, Hanem, aki veled együttérez, S veled együtt sír.
Nincsen rózsa tövis nélkül, Nincsen élet bánat nélkül. Ha valaki megbántana, Gondolj vissza e szavakra.
Sok jónak és igaznak Legyen szíved nyitva. Ez a boldogságnak Legelső titka. Négy szót jegyezz meg csupán: Egyet szeress, de igazán!
Mindennap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de mindennap születik valami, amiért érdemes élni és küzdeni.
Fény vagy te is, lobogj hát! Melegíts és égess! Hinned kell, hogy a világ Teveled is ékes.
Piros rózsa, hej de szépen kinyíltál, Pedig te még bimbó most voltál. Az a rózsa oly szép és aranyos, Mint akinekezt a verset írom most.
Még gyermek vagy, élsz gondtalan, Nem tudod mi vár reád. De eljő az idő, mikor az élet Neked is gondot ád. Játszál, mulass, szórakozz, De azért tanulj, Hogyha jönnek a gondok könnyebben boldogulj!
Szép kislányna naplója, Mit is tudjak írni, talán azt, Hogy ne tanuljon meg Soha-soha sírni. Legyen boldog minden álmod, Minden perced, Érted is eljön egyszer a mesebeli herceg.
Az élet egy angolkeringő, Melyet eltáncolsz a sírig. Életed csak attól függ, Kivel táncolod végig!
Múltad gyermekálom, Tavaszod a jelen. Kívánom a jövőd A boldogság legyen.
Légy szerencsés és boldog, Szívemből kívánom. Ne gyötörje szíved bánat, fájdalom. Virágozzon életed, mint a kiekelet, Három csillag vezéreljen A hti, remény, szeretet!
Elválni könnyű, de feledni nehéz, A szív a múltba ezerszer visszanéz. Lehet, hogy könny nélkül búcsúzunk, De mégis sírunk, Ha ismét találkozunk.
Kívánom, hogy életednek Úgy folyjanak napjai, Mint a tiszta kis pataknak Vigan lejtő habjai
Aki szembe dícsér, s legtöbb jót mondja rólad, Legjobb barátodnak ne azt gondoljad. Hogyha sokat éltél, akkor majd belátod, Aki Téged megvet, az a Te barátod. |